Sosem volt még így, hogy ennyire vártam volna azt az egy hetet, ami egy hétre megváltoztat mindent – pedig a tavalyi Faith No More egy isten, és Pattonadta csoda volt!

Mínusz egyedik napon, kilencedikén, elbúcsúzik egyik kedvencem, ki tudja mennyi időre, s ez az idő alatt hiányozni fognak-e élőben, ebédidőben – igen, a Kispál és a Borz. Jön egy másik kedvenc, amelyik 2005-ben azt mondta, nem turnézik soha többet – igen, az Iron Maiden. A harmadik kedvenc, akik több évre leálltak, de tavaly tavasz óta virágoznak ismét és Föld Anya gyökereiből fakadnak az ég fele – igen, a Vágtázó Halottkémek. Muse, Gentleman, Skindred, Paradise Lost, nem, nem csak három kedvenc lesz ott.

Jönnek a színek, a szagok, illatok, amiket sosem lehet eléggé kihangsúlyozni. Franciák, britek, németek, dánok, hollandok, táncok, észtek, lettek, ezek is mind lesznek. Nem csak multi kulti, hanem inter kulti is. Kapcsolatok létesülnek, házasságok születnek, konfliktusok kerekednek ki, majd összeölelkezések, egymásra találások, ráébredések, viták: hogyháténottvártalak temegmiértvoltálamott-s mindketten egy órát vártunk a másikra, spongyát rá, elmegyünk egy gyros tálra?

Bulira, előadásra időben odaérni, (meg)próbálni. Sétákat venni, sokat inni, enni, vigadni, játszani, ámulni, zuhanyozni, sátrazni, ázni (reméljük nem sokat), mondtam már, hogy enni, áh, igen. Reggae-n lazulni, a nulladik nap csakis Bob Marley megidézésről szól a Nagyszínpadon, a Világzenein pedig Cseh Tamás emlékére vonul fel Magyarország zenei krémje. S hol vannak még a „hivatalos” napok? Augusztus 11-től 16-ig...

Kérem szépen egy szivárványt elképzelni, ami/aki (ahogy tetszik) jógázik, s lelki békéjéből még 665 színt produkál, körbelengi azt az egy Szigetet, amit egész évben kerestünk, s egy hétre kikapcsolunk, egy egész évre feltöltődünk, tudom, hogy így van...

Csókolom, találkozzunk ott!

Addig is www.sziget.hu/fesztival