A Kosztolányi Dezső Színház megpecsételte Szabadkát egy nagyszerű színházi fesztivállal. Ilyen még nem volt.
2009 november 22-én este hét órakor Urbán András vörös Desiré-feliratot nyomott a mosolygós KDSZ-színésznők popijára, ezzel kezdetét vette az első Desiré Central Station.
East West Theatre Company (Szarajevó) Henrik Ibsen: NÓRA – rendezte: Haris Pašović
A díszlet egy hosszú hófehér kifutó, melyen az előadás exkluzív divatbemutatóvá válik. Méregdrága ruhák, cipők, táskák, harisnyák, alsóneműk, bundák, bőröndök, karórák szaladgálnak a szemünk előtt, és sok-sok önmagát kereső Nóra. Minden nagyon modern és fenszi: a berendezés, a fények, a kellékek, a zene és a tánc is. Bele lehet szédülni a mérhetetlen luxusba, maga a dráma kicsit elsiklik a fényűző showműsor mögött, de nem baj. Szeretem, amikor valami jól néz ki. Szeretem, amikor egy előadáson van mit nézni.
Weöres Sándor Színház (Szombathely) A NEVETŐ EMBER – Victor Hugo regénye alapján írta és rendezte Jeles András
A Nevető Ember olyan, mint egy kristálytiszta hegyi patak. Égszínkék csobogás. Csilingelő képeskönyv, mely néha szürcsög is.
Szeretem, amikor valaki a színpadon nem fél attól, hogy lassú, halk, nyugodt és pontos legyen.
Sokmindenre ráférne egy Jeles András-féle gatyábarázás.
Frenák Pál Társulat (Budapest/Párizs) InTimE – koreográfus: Frenák Pál
Tanulság: 1. Tűsarkúban nehéz megtalálni az igazit. Nem csak azért, mert az ember tűsarkúban ügyetlenebbül mozog és magasabb bárkinél, hanem, mert az igazi nem is létezik; 2. Egy gondosan kiválasztott kanapé sokkal biztosabb pontja életünknek, mint bárki, akivel összebújhatunk rajta.
Ami van: a Másik teste, mely hiányzik vagy túl közel van, mely megenged vagy ellenáll, hozzánksimul vagy nekünkütődik, megfeszül vagy ellazul, megérint vagy elsuhan melletünk. Van amikor szorosabb egy ölelés, mint amit el tudunk viselni, és van, amikor lazább, mint amilyen jólesne. Más nincs. Vannak még örömök, vágyak, álmok, emlékek, de rózsaszín szerelmesmese nincs. Kegyetlen, de emberi és gyönyörűszép.
Tünet Együttes (Budapest) KARC – rendezte: Szabó Réka
Szabó Réka társulatának tagjai a fesztivál ügyeletes antiglobalistái és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó szakemberei. Összegyűjtik modern világunk aggasztó tüneteit, fejtetőreállítják őket, és jót nevetnek rajtuk. A közönség velük nevet, a végén tapsol, de azt nem tudom, hogy ezek után otthon majd jobban figyel-e a másikra, szelektívebben szemetel-e, takarékoskodik-e a vízzel, kikapcsolja-e a kereskedelmi tévét, kevésbé halmozza-e a műanyagot...
Ladányi Andrea – Borlai Gergő (Budapest) BL
A BL igazi 2in1 előadás. Egyet fizet, két zsenit kap! - ahogy Molnár Gál Péter mondja.
Az ember csak ül és néz. Beleégnek a lelkébe azok a megismételhetetlen pillanatok, amelyek a dobok és a balettcipő, a zene és a mozgás, valamint a két emberi test tökéletesen harmonikus összefonódásával, energiáik összeadódásával varázsolódnak.
Jutott tökéletes színházi pillanat a fesztivál minden napjára, de a BL-ben több ilyen is volt.
Talán több van a szerb katonák háborús beszámolóiban, mint amit a Woyzeck és a Hinkemann segítségével ki lehet belőlük hozni, de az is lehet, hogy ami bennemaradt, azt most már benne kellene hagyni örökre.
Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház és Viselkedéskutató Intézet-Labor (Budapest) BÉRHÁZTÖRTÉNETEK 0.1 – rendezte: Bodó Viktor
Végignevettük, pedig tudtuk, hogy ebből semmi sem vicc. Szeretem azokat a színészeket, akik nem színészkednek.
Ivo Dimchev (Bulgária) SOM FAVES
Ivo Dimchev nem a levegőbe beszél, és amit mond az legtöbbször szomorú és fájdalmas.
Hozta a kedvenc festményét és a kerámiacicáját. Elképesztő volt minden, amit csinált.
Via Negativa (Ljibljana) OUT – rendezte: Bojan Jablanovec
Az esett a legjobban, amikor az OUT egyik szereplője időnként rászólt a közönségre, hogy: Opustite se!
Mai színházat valóban csak ellazulva, hátradőlve, előítéletek nélkül lehet nézni. Morcizva nem.