Nikola Teslát a magánembert, a kortárs tudós kollegái által meglopott, a végzetes tűzvészt átvészelő Teslát, a frusztrált, a beteg, az ünnepelt, a „villámszóró” misztikust és bölcselkedőt idézem meg és fejezem ki iránta hódolatomat a „Tesla – homo galacticus” című költői performance-ban. (Ladik Katalin)
Lehet-e a női emancipációkérdéséről szólóXIX. századi dráma aktuális, érdekes a mai nézőnek? (...)Az előadás kezdetétől fogva azt vártam, hogy mikor jelenik meg Nórában valami jele annak, hogy a darab végén, a tetőponton komolyan lehet majd venni. De a karakter túlságosan üres, bohóckodó (ripacskodó) ahhoz, hogy hinni lehessen neki a nagyjelentben.